|
Érdekes színfoltja volt a gyermektalálkozók történetének az
izraeli gyermekek részvétele. A sors úgy hozta, hogy a külföldi csoportok sorsolásán
— amikor eldől, melyik csoportot, melyik iskola fogadja — az izraeli csoport
vendéglátói a kecskeméti Református Gimnázium diákjai lettek. Sokan féltek
ettől, vajon, hogyan illeszkednek majd egymáshoz az eltérő történelmi, vallási
gyökerekkel rendelkező gyermekek, ám az élet, mint már annyiszor, rácáfolt
az aggodalmakra. Az együtt töltött egy hét során barátságok születtek, külön
programokat szerveztek a reformátusok a Bat-Yam-iaknak. Az izraeli csoport
fellépései a főtéren hatalmas sikert arattak, a kecskemétiek is hamar a szívükbe
zárták őket. Természetesen elég hamar kiderült, a vendéglátók a világnak egy
olyan részéről érkeztek, ahol a béke még ma is csak remény. Külön testőrök
vigyáztak a gyerekekre, ám a szigorú védelem mit sem ért a záró ünnepségen
a városi stadionban, ahol testőrök ide, testőrök oda, az utolsó Csiperó-dalnál
a húsz izraeli gyerek húszfelé tűnt el a gyerekek tömegében, s táncolt, énekelt
önfeledten a bukaresti, a tarnowi, rodostói gyerekekkel együtt...
|